Figyelem!

A következőkben fociról lesz szó. Amennyiben ez Önt dühíti, felzaklatja, idegesíti, vagy egyszerűen csak hányingert idéz elő, ne olvasson tovább! Lépjen ki, indítsa újra számítógépét, vagy a biztonság kedvéért telepítse újra rendszerét!

Ha eddig eljutott, Ön vagy testi-szellemi épségét kockáztatja, vagy nem esik bele a fenti kategóriák egyikébe sem. Mindkét esetben csak gratulálni tudunk.

A változatosság kedvéért most visszaugrunk az időben, mégpedig múlt vasárnapra, egy egészen rövid időre pedig a körülbelül tíz évet.

Akkor láttam először a Stadio Olimpicot, igaz csak kívülről. Osztálykirándulás volt. A nyolc év legnagyobb projektje. Persze a tanáraink nagy része nem tartotta szerencsésnek a tizennégy éveseket Rómába vinni. Igazuk is volt, meg nem is, már mindegy.

Szóval nem szerepelt a programban, amit már akkor is nehezményeztem, de valamiért elkeveredtünk a közelébe. Itt chilei IBUSZ nyugdíjasokkal találkoztunk, akikkel a társalgás ki is merült annyiban, hogy „Salas és Zamorano”. Legyünk őszinték, ez pont annyi volt, amennyit egy átlagos európainak tudnia illett az ország Allende utáni történelméből.

Szeptember közepén elvetődtem a Lazio-Parma meccsre. A szebb napokat látott Parma most jutott fel a Seria A-ba, a Lazio pedig a bajnokság kezdete óta nem találja önmagát. Kifejezetten kevesen voltak, sőt az első félidőben még szurkolás sem volt, véleményt nyilvánítva ezzel a csapat szerepléséről. A másodikban lett volna, csakhogy ekkor már ember- és gólhátrányban játszottak, ami meghatározta a lelátói hangulatot. A félidőben beállt az egyébként a kezdőbe jelölt Foggia, aki felpörgette a játékot, de egyedül kevés volt. A sokkal szervezettebben játszó Parma teljesen megérdemelten szerezte meg a győzelmet, hiszen a Lazio egyetlen gólszerzési lehetősége a kamu tizenegyes volt, amit ki is használtak. Nem lesz rossz ez a Parma, de még messze vannak a tíz évvel ezelőtti csapattól, amely feltörölte a pályát a Marseille-jel az UEFA-Kupa döntőjében.

A következő kiszemelt meccs a Roma-Napoli volt. Ezt mindenképpen látni akartam, egyrészt azért mert a két római csapatot sem lehet egy kalap alatt említeni, másrészt a Napoli is régi nagy kedvencem, amiben bizonyára közrejátszik némi Diego-nosztalgia is.

Mivel a lányok sem zárkóztak el attól, hogy megnézzenek egy nagyobb stadiont a Lokiénál (már ha azt annak lehet nevezni), meg egy olyan meccset, ami esetleg színvonalban is felülmúlhat egy otthonit. Nem mintha arról átfogó képük lenne – ez nekik szerencse, az olyan hülyéknek, mint én, meg úgyis mindegy, ha hétvége, akkor menni kell, még ha a REAC jön, akkor is.

A jegy itt névre szóló, már megvenni is csak személyivel lehet, szóval együtt kellett mennünk. Ott próbálkoztunk, ahol az előző meccs előtt, de hiába. A pénztáros elég meglepetten, aztán már inkább csúnyán nézett rám, kiderült, hogy ott csak a Lazio meccseire lehet. Mielőtt teljesen hülyének tűnnék, ez nem jegypénztár, hanem egy Tabacchi. Ezt kb. úgy kell elképzelni, mint egy lottózót és egy dohányboltot együtt (bővebb infók: http://goitaly.about.com/od/italytravelglossary/g/tabacchi_def.htm), ilyen itt minden sarkon van. Nos ezekből néhányban árulják a jegyet. Mikor elmondta, hogy ők nem árulnak Roma jegyeket, megkérdeztük, akkor hol tudunk venni. Ezzel magunk alatt vágtuk a fát. Azt mondta, fogalma sincs, hát nyilván tudta, csak esze ágában sem volt megmondani. Ekkor már kicsit úgy érezem magam, mint amikor a Eurotrip-ben Scott és Cooper véletlenül betévednek a Manchester huligánok kocsmájába. Énekelnünk szerencsére nem kellett, de az is elmardt, amikor a filmvászon Kóka Jánosa, Vinnie Jones a szemével bontja a sört.

Nos, utánanéztem, hol lehet valóban hozzájutni a jegyekhez. A különbség itt látszott meg igazán a két csapat között. Ez a város egyik főutcáján található AS Roma Store volt, ami egy külön kapualj, ajándék- cipő- és ruhabolttal, valamint jegyirodával, ami nem csak egy ablak, hanem tényleg egy iroda, több pulttal.

Hiába a nagy felhajtás, jegyet nem kaptunk. Azt csak római lakosok vehetnek. Egyébként jó lenne már tisztázni, hogy most annak számítok-e, mert diákbérletet is csak az vehet, azzal még sincs semmi gond, meg be is vagyok jelentve a rendőrségen.

Azért ez eléggé meglepett, furcsán is néztem, de ha nem, hát nem. Kiderült, hogy bármelyik másik meccsre mehetünk, csak erre nem, mert túl veszélyes (?). Azért ez elég nevetséges indok, mert Argentínában simán beengednének egy olyan meccsre, aminek lövöldözés a vége, vagy egy Nyíregyháza-Diósgyőrre, ahol a magyar rendőrség nőket és gyerekeket ver, aminek azóta sincs egyetlen felelőse sem.

Szóval itt nem mentünk sehová, de azért felmerült bennem a kérdés, hogy hol vannak ilyenkor Olaszország Szabó Mátéi vagy Kathy Attilái.

A meccset (http://www.foci24.com/index.php?ugras=video&katszama=12&elem_id=22782&nyelv=0) meglepően kevés néző előtt (vajon miért?), hátrányból fordítva, Totti két góljával nyerte a Roma, de talán mindegy is…