Nápoly lakói talán még ki sem józanodtak, amikor nekiláttak a tavalyi év első jelentős eseményének. Buszokat és óriási szeméthegyeket gyújtottak fel, ami az avatott magyar szemnek annyira azért nem furcsa, az viszont már annál inkább, hogy ehhez nem volt szükség sem nemzeti ünnepre, sőt, különféle híres beszédek kiszivárgásának évfordulójára sem. Az olasz kormány 1994-ben rendelt el szükségállapotot a városban tarthatatlanná vált helyzet miatt. A környék összes szeméttárolója megtelt, újak létesítését pedig a heves tiltakozások akadályozzák. Azóta sok mocsok folyt le a Dunán (is), de a helyzet lényegében nem változott, az intézkedést tizenöt éve folyamatosan meghosszabbítják. Nézzük akkor, hogy mi a franc folyik ebben az országban, mert a szemét nem kerül oda magától.

Papír alátét. Műanyag tányér, műanyag pohár. Műanyag kés, műanyag villa, külön becsomagolva. Kenyér, szeletenként csomagolva. Így indul egy ebéd a menzán. Ez aztán ömlesztve megy a nagy hullazsákba, amit három percenként cserélnek, és ez csak Róma egyik egyetemének egyik menzája. Elhiszem, hogy nem egyszerű ennyi emberre mosogatni, de kétlem, hogy nem lehetne valami normálisabb megoldást találni.

A városban szinte mindenhol szelektíven gyűjtik a szemetet, a kukák nem is igazán tartoznak egyes házakhoz, általában a parkolókban, vagy az út szélén vannak; jó sok. A gond csak annyi, hogy gyűjtőhelyenként van egy a papírnak, egy műanyagnak és üvegnek közösen, meg annyi vegyes, ahány elfér, így az össztermés nagy része abba megy. Amikor megtelnek – mert megtelnek –, kezdődik a barikád építése. Itt még nem gyújtják fel őket, de a szél széthordja, az eső bemossa az útra, onnan megy a csatornába, ami nem fér át a rácson, az meg marad ott. A megállókban egyáltalán nincs kuka. A felújított vonalakon kamera van, de egy szemetesre már nem volt energia. Így legalább egy szerencsés jól megnézheti, hogy ki mit hagy ott, már ha egyáltalán ül valaki a képernyő előtt. A HÉV-en van egy ember, aki egész nap egy zsákkal jár, és a peronról szedi a szemetet, persze ahhoz nem nyúl, ami a sínek között van. Mikor végzett, megy egy megállót, és a következőben folytatja. Éljen a teljes foglalkoztatás!

Egy – nem tudom, mennyire megbízható – statisztika szerint, az Olaszországban képződő szemétnek mindössze nyolc százalékát hasznosítják újra, azt is inkább északon, nem csoda, hogy nem fér. Az igazi baj nem is ezzel az aránnyal van, hanem már a szemét megszületésével, mert ha gondolkodnának, ebből viszonylag sokat meg lehetne spórolni. Minden bolt tele van azokkal a fánkokkal és piskótákkal, amiket otthon is lehet kapni, csak nincs ennyire elterjedve. Mivel ezek feltűnően olcsóak, és még meg is lehet enni, a Kelet-Európából érkező egyetemisták rendszeresen rá szoktak fanyalodni. Mikor megvan a zsákmány, fogod a csomagolást, széttéped. Alatta találsz egy nagy kartondobozt, abban sorakoznak a sütik. Felbontod az első áldozatot, fólia le, alatta újabb papír. Ez a művelet tízszer ismételhető, egy euróért. Ha a csomagolóanyagot fel lehetne valamire használni, már annak a mennyisége miatt megérné. De nem lehet, így minden megy a konténerbe. A legdurvábbat lassan mondom, hogy mindenki megértse: a sörösüveget NEM…VÁLTJÁK…VISSZA… Egy biztos: ha a WALL-E-ben festett utópia valósággá válik, annak egyik fő felelőse Olaszország lesz.

 Amikor Giorgio nálunk húzta meg magát, egy vacsoránál elég komoly vita alakult ki. Hozott magával egy százas műanyag poharat, meg egy, valamivel kisebb csomag tányért. Ezek közül használt el naponta kettőt-hármat, de amikor mindenkinek főzött, akkor is ezzel terített. A probléma nála is, ami az egész országra jellemző. Nem szándékosan hülye, egyszerűen nem érti, hogy miről van szó. Azt mondta, ő ezzel védi a környezetet, mert együtt dobja ki az ásványvizes flakonokkal, így a műanyag a műanyaghoz kerül, tehát minden oké.

Ha már ő került szóba, még egy dolog. Ez több szempontból is problémás lesz, egyrészt valószínűleg vesztek néhány szavazatot, de már mindegy, másrészt eltérünk a tárgytól, de minden anyázásra azért ne szánjunk külön posztot.

Szóval vegetáriánus, amivel alapvetően nincs bajom, de! Ennek lehetnek racionális – vagy annak beállított – egészségügyi, vallási vagy egyéb okai, a legtöbb esetben azonban csak felesleges picsogás. Miért is? Az ne mondja magát vegának, aki sír, hogy ezek a barbárok legyilkolják az állatokat, aztán meg a McDonald’s-ban fülig érő szájjal nyeli a Big Mac-et. Ez volt Giorgio, de az általam ismert „vegetáriánusok” nagy része is hasonló.

- Á, nem, köszi, nem eszem húst. Ó, ez pulykamell? Na, jó!

Általában így kezdődik, aztán kiderül, hogy jöhet a csirkepörkölt is. A hamburger, gyros stb., ugye alapból nem számít húsnak. A gulyás? Hát az csak leves, miért ne? A végén pedig ott tartunk, hogy a nyers disznófület leszámítva minden kivétel. Szóval gondolkodjunk már el egy pillanatra!

Mivel, már úgyis kezdünk annyira szétcsúszni, mint amikor Johnny Depp az étert keresi a csomagtartóban (http://www.imdb.com/title/tt0120669/), még egy pillanatra vissza a menzára. Arról már volt szó, hogy bámulatos módon tudnak tíz összetevőből mindent elkészíteni, illetve az is bravúros, hogy minden nap ugyanazt eszik, mégis változatos tud lenni. Egy dolgot talán érdemes lenne átvenni. Ha nálunk is, már óvodás kortól úgy szocializálódnának a gyerekek, hogy az ebéd mindennapi(!) része a zöldség és a gyümölcs, ahelyett, hogy hetente egyszer  eléjük hajítanak egy süteményt, talán a középiskolás éveikben sem a hamburger és a boroskóla lenne a fő vitaminforrás.

Ökológiai és ifjúságpolitikai höbörgésünket hallották!

Köszönjük a figyelmet!

Rúgjanak fel egy kukát! Már úgyis mindegy!?