A Colosseum árnyékában

Még nem esett szó a történetünk epizódszereplőjéből lassan állandó tartozékká avanzsáló figuráról, Giorgioról, akit a keresztségben a Dezső névvel ajándékoztam meg. Riccardo haverja, és munkaügyben jött a városba. Kivételesen nem restaurátor, de nagyon messze azért nem került a művészvilágtól, animációs filmekkel foglalkozik. Részletesen nem tudnám bemutatni, hogy ez mit takar, de robotokat rajzol, és ezek mozgását szerkeszti, így egy figura kb. egy hónapot vesz igénybe. Az első néhány napot lázas albérletkereséssel és panaszkodással töltötte, amit nekünk nem kellett bemutatni, így őszintén tudtam együtt érző arcot vágni. A munka kezdetével már kevesebb ideje maradt a főbérlők hajkurászására, így egy időre állandósult a helye Riccardo szobájában, ami azért szemmel láthatóan számára sem ideális állapot. Nem sokat van itt, hiszen hajnalban indul és csak este hét-nyolc körül jön, néha ettől is sokkal később, de még így is meg kell küzdenie azzal az érzéssel, hogy megjelent a semmiből és felforgatja az életünket. Ez persze nincs egészen így, ha lenne ágya, valahogy csak elférnének ketten is abban a szobában, persze lehet, hogy azt Józsi már nem tolerálná. Ezt azonban sosem fogjuk megtudni, ugyanis pár órája mondta, hogy talált lakást és reggel átpakol.

Hétvégén moziban voltunk. Ha rajtam múlik, valószínűleg Michael Myers újabb vérfürdőjét (http://port.hu/pls/me/media.print_media_popup?i_area_id=6&i_object_id=104744&i_is_picture=1&i_is_video=1&i_org_id=&i_media_id=215844) nézzük, de mivel célirányosan mentünk egy sokkal békésebb történetre, ez fel sem merült lehetőségként. A Disney és a Pixar új filmjét, az Up-ot (http://www.imdb.com/title/tt1049413/) néztük, gondolom, Giorgio szakmai szemmel is.

Az átfogó kritikát most talán mellőzzük, így csak néhány gondolat a filmről. A Disney és a Pixar összehasonlítása mindig is problémás volt, mert alapvetően más eszközökkel dolgoznak, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a célközönséget is másként határozzák meg. A Disney-ről nehéz rosszat mondani, hiszen ki merne belerúgni abban, aki Mickey-t vagy Bambit adta a világnak, de változásokra (is) volt szükség ahhoz, hogy az animációs film sikeres maradjon. A legnagyobb dobás, Az oroszlánkirály óta tartanak egy bizonyos szintet, de a Pixar ezen túllépve, már nem csak a gyerekeket akarja megszólítani, sőt néha kifejezetten kevésbé őket, amire a legjobb példa a WALL-E. Ezt mindjárt meg is cáfolhatjuk, hiszen már az én korosztályom is (részben) Songokun szocializálódott, így a mai gyerekeknek sem lehet gond egy jövőben játszódó öko-sci-fibe oltott love story feldolgozása. Az egyetlen igazi bajom a Disney-filmekkel pont az, ami a Baywatch-csal: a zenei betétek, amik lehetnek jók, mint pl. a Mulan-ban, de ha nem jön be, akkor sokat ront a végeredményen. Ez történt a Micimackóval, aminek az indokolatlanul hosszú és borzasztóan unalmas álomjelenete közben már nyolcévesen is ökölbe szorult a kezem.

Az Up tehát a Disney és a Pixar közös produkciója, 3D-ben. Ha tíz perc után vége, úgy álltam volna fel, hogy egy teljes értékű Disney-t láttam, volt benne minden, ami kell. A történet azonban csak ez után kezdődik, és az már hamisítatlan Pixar, kidolgozott karakterekkel és bravúros grafikai megoldásokkal. Az öregek otthona és a nagytőke elől menekülő lufiárus, Carl Fredricksen egy éjszaka alatt óriási léghajóvá alakítja házát, és elindul Dél-Amerikába, hogy megvalósítsa élete legnagyobb kalandját, amit felesége már nem élhetett meg. A gond csak annyi, hogy van egy potyautasa, egy vietnami kiscserkész. Erről azért a szomorú aktualitás ellenére is beugrik az olaszok Bujtor Istvánja, amint Puffin-lekvárral eteti a cápákat: (https://www.youtube.com/watch?v=Zo904uGfxZI&feature=related). A történet innentől kezdve könnyen kitalálható: kaland, humor, barátság, kutya. Ha a valódi mondanivalójára vagyunk kíváncsiak, talán így lehetne összefoglalni: ha valamit egész életedben meg akarsz tenni, ne várj addig, amíg túl késő lesz! A film imdb-s szárnyalása talán kicsit túlzás (42. a TOP250-es listán, amivel pont a WALL-E-t előzi meg), de mindenképpen a jól sikerült darabok közé tartozik.

Ha még nem mondtam volna, olaszul volt, ami furcsamód nem jelentett igazi problémát. Négyünk közül csak nekem vannak gondjaim ezzel a nyelvvel, de teljes mértékben követhető volt. Amikor hazafelé épp ezen örömködtem, Yirong mondta, hogy neki azért nehéz volt megérteni, persze más elvárásokkal vágtunk neki. Az én célom annyi volt, hogy követni tudjam a cselekményt, őt viszont bosszantotta, ha egy-egy kifejezést nem értett teljesen. Az este mélypontja viszont akkor jött el, amikor kiderült, hogy Riccardo utálja a Forrest Gump-ot…