Éjfél előtt néhány perccel érkeztem meg a hostelbe, ahol egy nagyon kedves pakisztáni portás fogadott. A hatágyas szobában egy kisebb társaságba futottam, már mindenki aludt. Mivel a cuccaik csak annyira voltak szétszórva, hogy középhaladó balettmozdulatokkal eljuthattam az üres ágyig, nem mindenkit ébresztettem fel. Reggel még ennél is jobb voltam, pedig akkor már sokkal kevésbé zavartattam magam. Összepakoltam és elmentem anélkül, hogy ebből bármit is érzékeltek volna, így velük nem kötöttem közelebbi ismeretséget.
A többi napra egy háromágyas szobát vettünk ki, de mivel a hostelworld.com webes felülete ezt nem engedte egy füst alatt elintézni, még meg kellett beszélni, hogy oda egyből beengedjenek. Ezzel nem volt gond, csak a takarítást kellett megvárni. Ezt az időt kihasználtam arra, hogy felmérjem a terepet és másnap legalább azt tudjam, hová kell mennem. Délután berendezkedtem az új rezidencián, amihez tartozott három ágy, egy szék és egy éjjeliszekrény, de legalább tiszta volt és nem voltak német turisták (előző este valószínűleg velük aludtam).
A következő négy napra ez lett a főhadiszállásunk, itt éltük meg az albérletkeresés gyötrelmeit. Előnye, hogy pár percre volt a Terminitől, viszont a Wi-Fi nagyban megkönnyítette volna a dolgunkat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.